Ha magadra ismersz, az csak a véletlen műve...
#life

Ne akarj már mindig pozitív lenni!

Ne, ne és ne!!!

A csapból is ez folyik mostanában, hogy hogyan éljünk pozitívan. Pozitív életmód, boldogság és siker. És ez mind nagyon szuper dolog, hogy erre törekszünk, de azt vettem észre, hogy kezdd egy kicsit rossz értelmezést felvenni ez a mentalitás.

Ha nekem lesz egyszer gyerekem, azt fogom neki tanítani, hogy: Élj! Élj meg minden pillanatot!

Mondhatjátok, hogyhát ez ugyanaz, ugye? Nem!

Az élet tényleg csodálatos és boldognak lenni szuper! De ébredjünk fel egy kicsit, hogy nem mindig minden jó. Igenis történnek rossz dolgok velünk az életünk során, amiket ugyanúgy meg kell élni.
Sokszor, ha valami rossz történik, azt a tanácsot kapom a környezetemtől, hogy semmi baj; fel a fejjel; egyszer úgy is minden jó lesz; ne bánkódjak.

De! Igenis tessék bánkódni! Ez is az élet része. É R E Z N I! Érezni emberi dolog. Érezni jót és rosszat. És a rosszat is ugyanúgy meg kell élni, mint a jót. Tudod miért?

Hidd el, segít a feldolgozásban. Segít, ha hagyod, hogy átélve legyen a pillanat. A rossz időszak, egy szarul sikerült nap és társai. Én is sírok, nekem is vannak rossz időszakaim! Pontosan tudom milyen, amikor ledönti az embert egy-egy nehéz pillanat, egy kimerült nap. És én elfogadtam, hogy ez is az élet része.

Volt idő, hogy túl akartam lendülni a dolgokon. Csak úgy elfelejteni az egészet. Lefoglalni magam és nem szomorkodni. Egy ideig működik. Az is lehet, hogy valakinek az egész élete ilyen. De merjetek érezni! Ha elnyomjátok ezeket, az akkor aprónak hitt dolgokat, felgyülemlik és vulkánként tör ki egyszer. Akkor majd minden a feje tetejére áll, akár az egészségedre is rámehet és te már nem tudsz majd mit tenni. Nagyon sok meló visszahozni magad a mélyből, nullára, majd onnan valahogy építkezni. Ezért sokkal jobb, ha megengeded magadnak, hogy szomorú legyél.

Végig gondoltad már valaha, hogy miért akarod minden áron elnyomni magadban a negatívabb érzelmeket? Mert fáj? Mert úgy érzed gyenge vagy? Tévedsz. Mindenki érez így, érted? Mindenki! Ezzel semmi baj. Ne hidd, hogy csak veled történik ilyesmi. Mindenkivel. De ha te okos vagy, elfogadod ezt. És megengeded magadnak, hogy fájjon. Egyszerűen azért, mert ez majd átlendít.

Adj időt magadnak! Időt a bánkódásra, önsajnálatra, szomorkodásra! Tudom… Ez szörnyen hangzik így. De hidd el, működik! Hosszú távon mindig kifizetődőbb, ha őszinte vagy magadhoz.

Én gyakran leülök a tükör elé és fél órán keresztül csak bánkódom. Minden kis apróságon, amit épp akkor rossznak érzek. Megmondom magamnak, hogy fél órám van sajnálni magam. De akkor aztán mindent bele tudok adni, ha kell. (Persze ha komolyabb a probléma, néha több idő is kellhet. Ez rajtad áll.) És ha letelik a fél óra, érzem, hogy könnyebb vagyok. Hogy tiszta a lelkem, és szebb az élet.

Mert ez így van rendjén. Azért történnek a rossz dolgok, hogy utat mutassanak, esetleg lelassítsanak, tanítsanak. Ettől is csak több leszel, erősebb, tapasztaltabb. Miért akarnád ezt az ingyen leckét megvonni magadtól?

Merjetek érezni, sírni, nevetni. Mindent, amit épp akkor, ott megtennél.

Engedd meg magadnak!

Szívből… Tisztán… Őszintén…

 

’17 november