Ha magadra ismersz, az csak a véletlen műve...
#Férfi&Nő

Ezért vagyok szingli

Mert én még elhiszem. Mert én még akarom. Mert csalódtam már sokat, de még mindig vágyom rá.

Hogy mire?

Szerelemre. Szeretetre. Adni és kapni.

Túl nagy elvárás?  Talán manapság már az is.

De valahogy nem akarom elhinni.

Talán kicsit naiv vagyok, hogy azt hiszem, hogy ez lehetséges.

Hogy más is képes olyan nagy szeretet adni, mint én.

Hogy eljön egy pont, hogy nem akarsz gondolkozni egy kapcsolatban.

Nem kell már a játék, a jelek, a taktika.

Semmi.

Csak ti ketten, szeretve.

Nem csodálatos? De az. De ez csak úgy tud működni, ha te is egy kicsit naiv vagy.

Hogy elhiszed, hogy adni jó. Hogy kapni jó. Hogy nem dobod el, nem ijedsz meg ettől.

Attól, hogy jó.

Egyszerűen jó. Minden gondolkodás nélkül, mindenféle hülye határ és szabály meghozása nélkül.

És szingli vagyok, pedig szerelmes szeretnék lenni.

Adni szeretnék.

Nem akarok gondolkozni azon, amikor megismertelek, hogy szabad-e hívjalak. Mert én csaj vagyok, a pasi írjon.

Nem akarlak kijátszani. Hogy órákig nem válaszolok arra, amit írsz, csak hogy megijedj meg menőnek tűnjek.

„Legyél egy kicsit távolságtartó az elején.” – Hányszor mondták ezt nekem.

De én nem akarok. Ha kellek, kellek. Én! Úgy, ahogy vagyok.

Ne a játékaim miatt keress újra. Ne azért mert épp jól nézek ki az új InstaStory-ban, amit épp megpillantottál.

Csak őszintén. Azért mert valami megtetszett, valami megfogott. És éreztesd, mondd el.

Hidd el, én is megtenném, ha jönnél…

És ha már sikerült egymásra találnunk, miért ne akarhatnék folyton veled lenni? És te miért ne akarhatnál újra és újra érezni engem?

Veled lenni, amikor csak lehet.

Komolyan… ez bűn, amikor valaki szeret valakit?

A mai világban valahogy igen.

Mert ha elmentek egy wellness-hétvégére, előtte külön kell lenni pár napot, mert akkor úgy is sokat vagytok együtt. Mi van??? Miért?

Miért ne lehetnétek együtt, ha tudtok? Függetlenül attól, hogy megmarad egymás élete. De hadd legyen már szabad együtt lenni.

Ja, hogy van más program? És miért ne mehetnénk akár együtt?

Pasis este-csajos este, nyilván tabu. Kell a kibeszélés, magánélet, személyes tér.

De manapság miért akar mindenki határokat szabni magának a kapcsolatokban?

Hogy megőrizd a saját életed? Megmarad, a személyiséged.

De, ha együtt vagy valakivel, ne akarj már ugyanúgy élni, mint szingliként.

Hát azért akarsz valakivel összejönni, hogy vele legyél, nem?

Ha nem ezért, akkor ne kapcsolatot keress.

És én merem azt mondani, hogy mindent meg kell tenni. Nem azért, mert megbánnád később, ha nem. Hanem mert így a jó. Mert jó adni. Mert ha szereted, baromira feltölt téged is, ha boldoggá teheted. Akármit is tegyél ezért.

Nem gondolom, hogy önző lennék vagy egoista, ha azt mondom, hogy többre vágyom.

Pont annyira vágyom, mint amennyit én is megteszek vagy beáldozok.

Ez korrekt nem?

Vágyni valakire, akinek csillog a szeme, ha rám néz.

Hónapok után is. Évek után is.

Aki csodálatosnak tart a legszarabb napjaimon is.

Aki képes lemondani dolgokat, mert fontossá válik más az életében.

Aki pont annyira igyekszik, minden találkozóért, mint én.

Aki nem azért lep meg, hogy később felhánytorgassa, hogy ő bezzeg mennyi mindent megtett. Hanem, mert szeret és jó neki, ha nekem jó.

És aki átérzi, ha nekem rossz. Képes együtt érezni, képes átalakulni, kicsit háttérbe szorítani magát, amikor a másiknak esetleg nagyobb szüksége van rá.

Aki nem akar minden hétvégén buliba menni. De ha elmegy néha, magával visz, mert büszke rám és meg akar mutatni mindenkinek. És ha külön megyünk valamerre, üzen néha, hogy tudja és tudjam, minden rendben.

Hogy valaki úgy szeressen minden nap, hogy eszedbe se jusson, hogy ez máshogy van. De ha egy kicsit néha elbizonytalanodna a másik, puszit nyom a homlokára és ennyit mond: A tied vagyok és nem is akarom, hogy ez másképp legyen.

Valaki, aki képes támogatni téged.

És igen… Képes kompromisszumra és áldozatokra, mert tudja, te egy olyan valaki vagy, akiért ez megéri.

Mert felfogja, hogy te nem csak egy átsuhanó személy vagy az életében, hanem valaki, aki olyan pluszt ad, amire neked mindig szükséged van.

Valakivel együtt lenni úgy, hogy közös jelenetek és jövőtök is van. Hogy közösen tervezhettek nyaralást, hétvégéket, később akár közös életet.

Mert szerintem ezeket fel se kellene sorolni.

Mert én ezeket szó nélkül megteszem, ha van valakim… Persze, az élet hoz vitákat és gödröket, de mindent meg lehet oldani. Együtt, közösen.

Mert ennek természetesnek kellene lenni, ha szeretitek egymást.

Mert olyan gyönyörű, mikor két test és két személyiség egy lélekké válik.

Minden gondolkodás és határok nélkül.

Tisztán, érzésből és szívből.

Nincs felemelőbb dolog ettől.

Ne akarjuk ezt se megvonni magunktól, se eldobni.

 

Szóval ezért vagyok én szingli, és talán sokan mások is ezért szinglik.

Mert az ego, a határok, a karrier sok mindent elvisz és elfelejtődik az érzelem.

De én még mindig elhiszem.

Elhiszem, hogy lesz ilyen.

Hogy lesz ő!

 

Ui.: Várlak sok szeretettel! 🙂 

 

’17 december